"Zenén át halld a szívem szavát"
Ez most komoly? Sose hittem volna, hogy majd egyszer Natsuko szobájában leszek.. ráadásnak az ő gitárján fogok játszani... igazàbòl azt se hittem volna, hogy van gitàrja... ès az igazat megvallva, a szobáját is másnak kèpzeltem... De ùgy tűnik ez a làny csupa meglepetès! Fogtam a gitárt, ès leültem vele az àgyra, majd nekilàttam. Az egyik ùj szàmot jàtszottam el neki... csak tegnagnap írtam... neki... Becsuktam a szemem, úgy játszottam és énekeltem. Reméltem, hogy érzéseim eljutnak hozzá... Szívemet is beleadtam. Amint vége lett, kíváncsian néztem rá... Meglepetésemre nem úgy reagált, ahogy én azt vártam...
- Mondd csak, megpróbálhatnám? - kérdezte ismerős csillogással a szemében.
Csak nem első hallás után akarja megpróbálni eljátszani ezt a számot! De hiszen az még egy profinak is lehetetlen! De mondjuk miért is ne.. Legalább megtudom, mennyire jó.
- Persze, nyugodtan - mosolyogtam rá.
Ő elment a másik gitárért, és leült mellém. Kezébe vette a gitárt, majd játszani kezdett... Én pedig leesett állal bámultam... Nem csak a dallamra emlékezett tökéletesen, de amit én elhibáztam két hangot, ő azt is helyesen játszotta... És a szövegre is pontosan emlékezett... Megbűvölten figyeltem őt... Angyali hangja volt... Szinte a mennyben éreztem magam... Abbahagyta... rám nézett... Szemeiben kíváncsiság tüze égett...
- Na, milyen volt? - kérdezte.
- Elképesztő.... Mégis hogyan....
- Hogy tudtam hibátlanul eljátszani és elénekelni egyetlen hallás után? - kérdezte, én pedig idióta módjára még mindig tátott szájjal bólintottam - Nos.. ez egy hosszú történet... Az apám igazából egy igazi Rock Legenda... Régen azt akarta, hogy a nyomdokaiba lépjek majd.. De az anyám ezt nem akarta.. úgy gondolta apám kiszámíthatatlan élete nekem nem lenne jó... Ő azt akarja, hogy jogi egyetemre menjek... De apám titokban mindent megtanított, amit ő tudott... Hamar rájött, hogy nagyon könnyen megjegyzek dolgokat... Titokban mindig küldd egy CD-t, majd eljön, és meghallgatja, hogyan játszom őket...
- Rock Legenda? Csak nem...
- Iwakami Korufuku - sóhajtotta.
- Hihetetlen! Ő a világ legjobb énekes.gitáros-színész híressége! - mondtam ujjongva.
- Lehet, de apának se utolsó - mondta félmosollyal.
- Jó lehet a lányának lenni...
- Nos igen... sokat tanultam tőle... De nem mindig jó... Amikor meghallják az apám nevét, azt hiszik, én is majd egyszer zenész leszek... anyám pedig azt a akarja, hogy ügyvéd legyek...
- És te mit akarsz? - kérdeztem tőle szemébe nézve.
- Az nem érdekel senkit - mondta letörten.
- De igen, engem érdekel - fogtam meg a kezét.
Előbb a kezünkre nézett majd, majd egy halvány mosoly suhant át az arcán... Hálával szemében nézett rám...
- Én valójában színésznő akarok lenni...
- Akkor hát légy az! Kövesd az álmod! - bátorítottam.
- De most.. hogy találkoztam veletek... veled... nem vagyok ebben teljesen biztos... újra elkezdett érdekelni a zene...
- Akkor hát kövesd apád útját... Hidd el, a tehetséged megvan hozzá!
- Komolyan gondolod? - meresztett rám hatalma, kiskutya szemeket.
- Igen - bólintottam - minden kétséget kizáróan.
Szemébe könnyek gyűltek.. A boldogság könnyei... Elmosolyodott, majd nyakamba borult...
- Köszönöm - súgta a fülembe.
Azonban túl nagy erővel ugrott nyakamba, és tehetetlenül dőltünk el az ágyon, ajkaink csupán pár centire a másikétól...
Láttam, hogy mennyire meglepődött. Szinte olvastam a gondolataiban... Biztos vagyok benne, hogy most azt gondolja, milyen megalázó is itt játszania... egy szerződéses zenészként... Azonban mielőtt visszavehettem volna a gitárt, ő elvette tőlem, majd az ágyamra telepedett vele... Ellenőrizte a hangolást, majd játszani kezdett... Még nem hallottam ezt a dalt... De teljesen magával ragadott... Becsukott szemmel játszott, és láttam, hogy átadta lényét a zenének... Egy szerelmes dal volt... Szinte szívembe égtek szavai... A mennyben éreztem magam... Viszonozni akartam neki ezt a csodás érzést.. és ekkor eszembe jutott valami... Abbahagyta a játékot, és rám nézett...
- Mondd csak, megpróbálhatnám? - kérdeztem.
Láttam rajta, hogy ismét sikerült megdöbbentenem... Legalább nem lesz unalmas estéje... De egy pillanattal később már nem meglepődés, hanem kíváncsiság csillogott szemében... Tehát kihívásként tekint rá.. Hát legyen...
- Persze, nyugodtan - mondta némi tétovázás után, majd rám mosolyogót.
Elmentem a másik gitáromért, majd mellé telepedtem... Megköszörültem a torkom, majd játszani kezdtem. Éreztem, hogy kővé dermed mellettem, és lassan lerakja a gitárt.. Tehát a figyelmét már sikerült felkeltenem... Remeke.. csak így tovább... Vége... Vettem egy mély levegőt, majd felé fordultam
- Na, milyen volt? - kérdeztem kíváncsian..
- Elképesztő.... Mégis hogyan....
- Hogy tudtam hibátlanul eljátszani és elénekelni egyetlen hallás után? - kérdeztem, ő pedig bólintott - Nos.. ez egy hosszú történet... Az apám igazából egy igazi Rock Legenda... Régen azt akarta, hogy a nyomdokaiba lépjek majd.. De az anyám ezt nem akarta.. úgy gondolta apám kiszámíthatatlan élete nekem nem lenne jó... Ő azt akarja, hogy jogi egyetemre menjek... De apám titokban mindent megtanított, amit ő tudott... Hamar rájött, hogy nagyon könnyen megjegyzek dolgokat... Titokban mindig küldd egy CD-t, majd eljön, és meghallgatja, hogyan játszom őket... - meséltem kissé szomorúan.
- Rock Legenda? Csak nem...
- Iwakami Korufuku - sóhajtottam.
- Hihetetlen! Ő a világ legjobb énekes.gitáros-színész híressége! - lelkesedett.
- Lehet, de apának se utolsó - mondtam félmosollyal.
- Jó lehet a lányának lenni...
- Nos igen... sokat tanultam tőle... De nem mindig jó... Amikor meghallják az apám nevét, azt hiszik, én is majd egyszer zenész leszek... anyám pedig azt a akarja, hogy ügyvéd legyek...
- És te mit akarsz? - nézett mélyen a szemembe, mint aki megért.
- Az nem érdekel senkit... - sütöttem le a fejem.
- De igen, engem érdekel - fogta meg a kezem.
Ránéztem kezére, mely az enyém köré fonódott... Kellemes érzés töltött el.. olyan békés... Eszembe jutott, amikor először fogta meg a csuklóm.. már akkor sem akartam, hogy eleresszen... és ez azóta sem változott... Valami vonzott benne.... Elemi erővel vonzott magához...
- Én valójában színésznő akarok lenni...
- Akkor hát légy az! Kövesd az álmod! - szorította meg a kezem.
- De most.. hogy találkoztam veletek... veled... nem vagyok ebben teljesen biztos... újra elkezdett érdekelni a zene...
- Akkor hát kövesd apád útját... Hidd el, a tehetséged megvan hozzá!
- Komolyan gondolod? - néztem rá csodálkozva.
- Igen... minden kétséget kizáróan.
Ezt nem hiszem el! Annyira boldog vagyok... könnyeimtől elfátylasodott tekintetem.. Végre egyszer örömbe sírtam... Annyira boldog vagyok! Meg akartam neki köszönni... így nem gondolkodva a nyakába ugrottam.
- Köszönöm - súgtam.
Azonban túl nagy erővel ugrott nyakába, nem tudott megtartani... Mind egy zsák krumpli, dőltünk el az ágyon.. ajkaink pedig csak pár centire voltak egymástól...
- Mondd csak, megpróbálhatnám? - kérdezte ismerős csillogással a szemében.
Csak nem első hallás után akarja megpróbálni eljátszani ezt a számot! De hiszen az még egy profinak is lehetetlen! De mondjuk miért is ne.. Legalább megtudom, mennyire jó.
- Persze, nyugodtan - mosolyogtam rá.
Ő elment a másik gitárért, és leült mellém. Kezébe vette a gitárt, majd játszani kezdett... Én pedig leesett állal bámultam... Nem csak a dallamra emlékezett tökéletesen, de amit én elhibáztam két hangot, ő azt is helyesen játszotta... És a szövegre is pontosan emlékezett... Megbűvölten figyeltem őt... Angyali hangja volt... Szinte a mennyben éreztem magam... Abbahagyta... rám nézett... Szemeiben kíváncsiság tüze égett...
- Na, milyen volt? - kérdezte.
- Elképesztő.... Mégis hogyan....
- Hogy tudtam hibátlanul eljátszani és elénekelni egyetlen hallás után? - kérdezte, én pedig idióta módjára még mindig tátott szájjal bólintottam - Nos.. ez egy hosszú történet... Az apám igazából egy igazi Rock Legenda... Régen azt akarta, hogy a nyomdokaiba lépjek majd.. De az anyám ezt nem akarta.. úgy gondolta apám kiszámíthatatlan élete nekem nem lenne jó... Ő azt akarja, hogy jogi egyetemre menjek... De apám titokban mindent megtanított, amit ő tudott... Hamar rájött, hogy nagyon könnyen megjegyzek dolgokat... Titokban mindig küldd egy CD-t, majd eljön, és meghallgatja, hogyan játszom őket...
- Rock Legenda? Csak nem...
- Iwakami Korufuku - sóhajtotta.
- Hihetetlen! Ő a világ legjobb énekes.gitáros-színész híressége! - mondtam ujjongva.
- Lehet, de apának se utolsó - mondta félmosollyal.
- Jó lehet a lányának lenni...
- Nos igen... sokat tanultam tőle... De nem mindig jó... Amikor meghallják az apám nevét, azt hiszik, én is majd egyszer zenész leszek... anyám pedig azt a akarja, hogy ügyvéd legyek...
- És te mit akarsz? - kérdeztem tőle szemébe nézve.
- Az nem érdekel senkit - mondta letörten.
- De igen, engem érdekel - fogtam meg a kezét.
Előbb a kezünkre nézett majd, majd egy halvány mosoly suhant át az arcán... Hálával szemében nézett rám...
- Én valójában színésznő akarok lenni...
- Akkor hát légy az! Kövesd az álmod! - bátorítottam.
- De most.. hogy találkoztam veletek... veled... nem vagyok ebben teljesen biztos... újra elkezdett érdekelni a zene...
- Akkor hát kövesd apád útját... Hidd el, a tehetséged megvan hozzá!
- Komolyan gondolod? - meresztett rám hatalma, kiskutya szemeket.
- Igen - bólintottam - minden kétséget kizáróan.
Szemébe könnyek gyűltek.. A boldogság könnyei... Elmosolyodott, majd nyakamba borult...
- Köszönöm - súgta a fülembe.
Azonban túl nagy erővel ugrott nyakamba, és tehetetlenül dőltünk el az ágyon, ajkaink csupán pár centire a másikétól...
Láttam, hogy mennyire meglepődött. Szinte olvastam a gondolataiban... Biztos vagyok benne, hogy most azt gondolja, milyen megalázó is itt játszania... egy szerződéses zenészként... Azonban mielőtt visszavehettem volna a gitárt, ő elvette tőlem, majd az ágyamra telepedett vele... Ellenőrizte a hangolást, majd játszani kezdett... Még nem hallottam ezt a dalt... De teljesen magával ragadott... Becsukott szemmel játszott, és láttam, hogy átadta lényét a zenének... Egy szerelmes dal volt... Szinte szívembe égtek szavai... A mennyben éreztem magam... Viszonozni akartam neki ezt a csodás érzést.. és ekkor eszembe jutott valami... Abbahagyta a játékot, és rám nézett...
- Mondd csak, megpróbálhatnám? - kérdeztem.
Láttam rajta, hogy ismét sikerült megdöbbentenem... Legalább nem lesz unalmas estéje... De egy pillanattal később már nem meglepődés, hanem kíváncsiság csillogott szemében... Tehát kihívásként tekint rá.. Hát legyen...
- Persze, nyugodtan - mondta némi tétovázás után, majd rám mosolyogót.
Elmentem a másik gitáromért, majd mellé telepedtem... Megköszörültem a torkom, majd játszani kezdtem. Éreztem, hogy kővé dermed mellettem, és lassan lerakja a gitárt.. Tehát a figyelmét már sikerült felkeltenem... Remeke.. csak így tovább... Vége... Vettem egy mély levegőt, majd felé fordultam
- Na, milyen volt? - kérdeztem kíváncsian..
- Elképesztő.... Mégis hogyan....
- Hogy tudtam hibátlanul eljátszani és elénekelni egyetlen hallás után? - kérdeztem, ő pedig bólintott - Nos.. ez egy hosszú történet... Az apám igazából egy igazi Rock Legenda... Régen azt akarta, hogy a nyomdokaiba lépjek majd.. De az anyám ezt nem akarta.. úgy gondolta apám kiszámíthatatlan élete nekem nem lenne jó... Ő azt akarja, hogy jogi egyetemre menjek... De apám titokban mindent megtanított, amit ő tudott... Hamar rájött, hogy nagyon könnyen megjegyzek dolgokat... Titokban mindig küldd egy CD-t, majd eljön, és meghallgatja, hogyan játszom őket... - meséltem kissé szomorúan.
- Rock Legenda? Csak nem...
- Iwakami Korufuku - sóhajtottam.
- Hihetetlen! Ő a világ legjobb énekes.gitáros-színész híressége! - lelkesedett.
- Lehet, de apának se utolsó - mondtam félmosollyal.
- Jó lehet a lányának lenni...
- Nos igen... sokat tanultam tőle... De nem mindig jó... Amikor meghallják az apám nevét, azt hiszik, én is majd egyszer zenész leszek... anyám pedig azt a akarja, hogy ügyvéd legyek...
- És te mit akarsz? - nézett mélyen a szemembe, mint aki megért.
- Az nem érdekel senkit... - sütöttem le a fejem.
- De igen, engem érdekel - fogta meg a kezem.
Ránéztem kezére, mely az enyém köré fonódott... Kellemes érzés töltött el.. olyan békés... Eszembe jutott, amikor először fogta meg a csuklóm.. már akkor sem akartam, hogy eleresszen... és ez azóta sem változott... Valami vonzott benne.... Elemi erővel vonzott magához...
- Én valójában színésznő akarok lenni...
- Akkor hát légy az! Kövesd az álmod! - szorította meg a kezem.
- De most.. hogy találkoztam veletek... veled... nem vagyok ebben teljesen biztos... újra elkezdett érdekelni a zene...
- Akkor hát kövesd apád útját... Hidd el, a tehetséged megvan hozzá!
- Komolyan gondolod? - néztem rá csodálkozva.
- Igen... minden kétséget kizáróan.
Ezt nem hiszem el! Annyira boldog vagyok... könnyeimtől elfátylasodott tekintetem.. Végre egyszer örömbe sírtam... Annyira boldog vagyok! Meg akartam neki köszönni... így nem gondolkodva a nyakába ugrottam.
- Köszönöm - súgtam.
Azonban túl nagy erővel ugrott nyakába, nem tudott megtartani... Mind egy zsák krumpli, dőltünk el az ágyon.. ajkaink pedig csak pár centire voltak egymástól...