"Az érzéseim a zenén át jutnak el hozzád..."
Ezt nem hiszem el.. Mégis mi folyik itt? Most mégis mit kéne tennem? Megvan! Követem őket... Gyorsan levettem a láncot a biciklimről, és követni kezdtem őket.. Shiki házához mentek... Mégis miért mentek oda? Mi van Natsuko és Shiki között? Ez nem lehet igaz... Kezdek megőrülni... De nem mehetek el innen... muszáj megtudnom mit művelnek odabent ezek hárman... Bementek a házba.. egyenesen Shiki szobájába... Ott kinyitották az erkélyajtót, és leültek bent beszélgetni... Hála a kinyitott ajtónak, halk, beszélgetésfoszlányokat én is hallhattam...
- .... egyedül élni...
- ... gyere át hozzám...
- ... költözz hozzám...
- ... van valakim... nem tehetem...
- ...együtt is alszanak...
- ... sokat gondolok rá....
Szent ég, ezek mégis miről beszélhetnek? muszáj lesz közelebb mennem... Kitámasztottam egy eldugott helyen a biciklimet, majd megpróbáltam az erkély alá osonni... Sikerült is... De elkéstem... bezárták az ajtót... már semmit sem hallottam...
- A fenébe.. mégis mi folyik ott benn? - suttogtam.
Még egy ideig hallgatóztam, de nem jártam sikerrel.. Semmit sem hallottam... Visszamentem a biciklimhez, és vártam... Vártam, hogy mikor jönnek már ki.. Addig elővettem a gitárom, és halkan játszottam rajta... Miközben így játszogattam az akkordokkal, eszembe jutott egy terv, amivel meghódíthatom Natsuko szívét... Már csak az a dolgom, hogy megtudjam hol lakik... Éppen hogy megfogalmazódtak bennem a dolgok, nyílt is az ajtó.. Natsuko, Mari és Shiki lépet ki rajta... Natsuko elköszönt tőlük, azon ketten pedig még visszamentek a házba.... Ha most odamennék Natsuko-hoz, az úgy túl feltűnő lenne... muszáj lesz követnem.. nincs más megoldás... Felpattantam a biciklimre, és lassan követni kezdtem. Egy hatalmas háznál állt meg, és bement... Megvártam, míg egy kissé besötétedik, majd megláttam, hogy az egyik szobában fény gyúl... Odaálltam az ablak alá, majd játszani kezdtem a gitáron, és énekeltem... Elénekeltem az érzelmeimet, amiket szívemben őriztem... Egyszer csak kinyílt az erkélyajtó, és Natsuko lépett ki rajta... Először nem mondott semmit, majd megszólalt azon az édes hangján..
- Izaya-kun...
- Natsuko-chan...
- Te mégis mit keresel itt? - kérdezte.
- Úgy éreztem muszáj látnom téged... Ezért jöttem ide... De most hogy láttalak, nem akarok elmenni...
- De Izaya-kun...
- Semmi de... - láttam arcán a zavart - Sajnálom.. azonnal elmegyek.. de előbb válaszolj nekem... Holnap eljössz a fellépésünkre?
- Ki nem hagynám - mosolygott rám.
- Akkor hát rendeben... Szép álmokat, Juliette... - s elmentem, otthagyva az én Júliám...
Annyira örülök... Mari talált valakit, aki segíthet nekem... Egész úton Mari azt taglalta, hogy pontosan miben is kéne nekem segíteni.... Szegény Shiki pedig csak bólogatott, és néhány megjegyzésen egy jót nevetett... Akár a testvérek.. úgy néztek ki együtt... Amikor megérkeztünk Shiki házához, egy kicsit bizonytalan lettem...
- Ne aggódj, nem lesz semmi baj. És a szüleimtől se kell félned, egyedül lakom - mondta Shiki.
- Pontosan. Akárcsak te Natsuko - és elindultunk fel, Shiki szobájába.
- Te is egyedül élsz? - kérdezte tőlem, majd kinyitotta az erkélyajtót, hogy némi friss levegő jöjjön a szobába.
- Igen. A szüleim úgy gondolták jobb, ha megtanulok egyedül élni...
- Értem, az enyémek is így gondolták.. Ha magányosnak érzed magad, csak gyere át hozzám. Ha el tudod viselni, még ezt az idiótát is magaddal hozhatod - bökött Mari felé.
- Mégis ki az idióta? - csattant föl - Amúgy se téged keresne fel, hanem engem. Már mondtam is, hogy költözz hozzám, igaz Natsuko?
- Igaz. Már számtalanszor felajánlotta. De én visszautasítottam... van valakim, aki miatt nem tehetem...
- Igaz is, ott van a macskád. Képzeld Shiki, még együtt is alszanak!
- Régen nekem is volt egy macskám.. csak elkóborolt... de sokat gondolok rá...
- Uhh.. hideg van. Shiki zárd be az ajtót -szólt Mari.
- Rendben van. De akkor most térjünk rá a fontosabb dolgokra.
- Igazad van. Szóval kéne egy kis segítség Natsuko-nak. Igazából attól fél, hogy Izaya holnapra elfelejti őt, és csak egy egyszerű rajongóként fogja kezelni..
- Mari! - kiáltottam rá zavartan.
- Semmi baj. Natsuko-chan. Megértem. Előttem nem kell titkolóznod, nem fogok semmit se mondani Izaya-nak - mosolygott rám.
- Pontosan! Benne nyugodtan megbízhatsz. Nem mer nekem ellent mondani, túl sok cikis történetet tudok róla - veregette hátba Mari Shiki-t.
- Ejnye... azért azt ne feledd, hogy ez fordítva is igaz - erre persze kitört belőlünk a nevetés.
- Figyelj Natsuko-chan. Szintem Izaya nagyon kedvel téged, ezért nem kell attól félned, hogy elfelejt, De ha bármi gond lenne, megadom a számom. Csak hívj, ha segítségre van szükséged - mosolygott ismét rám.
- Rendben köszönöm.
Gyorsan számot cseréltünk, majd én indultam is haza. Mari még ott maradt Shiki-nél.. hogy miért azt nem mondta... vagy én nem figyeltem.. nem fontos.... Hazaértem, megetettem a macskám, és átöltöztem. Éppen a szobámban olvasgattam, amikor meghallottam valamit kintről.. Valaki énekelt... Leszálltam az ágyról, és kimentem az erkélyre. Lenéztem a félhomályba... Izaya volt az! De mégis mit keres itt? És miért játszik az ablakom alatt?
- Izaya-kun....
- Natsuko-chan...- Te mégis mit keresel itt? - kérdeztem.
- Úgy éreztem muszáj látnom téged... Ezért jöttem ide... De most hogy láttalak, nem akarok elmenni...
- De Izaya-kun... - kezdtem, azonban ő közbevágott....
- Semmi de... - egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta - Sajnálom.. azonnal elmegyek.. de előbb válaszolj nekem... Holnap eljössz a fellépésünkre?
- Ki nem hagynám - mosolyogtam le rá.
- Akkor hát rendeben... Szép álmokat, Juliette... - azzal eltűnt a szürkületben...