"A zenéd, ami a világot jelenti nekem..."
Úgy éreztem, mintha repülnék... Végig csak Natsuko szemei lebegtek előttem.. ahogy engem figyel.. csak engem... A közönségről meg is feledkeztem. Csak játszottunk, és én énekeltem... Neki énekeltem, csak neki... Fel se fogtam, hogy mi történik körülöttem... Azonban egyszer csak érzem, hogy valaki hátba vereget.... Ekkor jöttem csak rá, hogy vége a fellépésnek... Visszatértek a világomba a zenekarom tagjai, a sikítozó közönség, és a minket figyelő tulajdonos is... Hirtelen ismét eluralkodott rajtam a lámpaláz... Natsuko-ra néztem... Engem figyelt, mosolygott és tapsolt... Valamit mondott, de nem értettem... Próbáltam olvasni a szájára : "Na-gyon -jó-vol-tál! Ne-iz-gulj!" Annyira megkönnyebbültem... Végre fellélegeztem... Lejöttünk a színpadról, és lányok tömkelege támadott le minket.. Én pedig csak őt kerestem... De 2 másik lánnyal maradt a színpad előtt... Együtt beszélgettek... Úgy döntöttem megvárom kint, és majd hazakísérem.. Akkor legalább lesz alkalmunk egy kicsit beszélni is... Éppen indultam kifelé, amikor valaki elkapta a karom... Hátra fordultam.. Shiki volt az...
- Hagyd őt. Végre talált magának barátokat- súgta nekem.
- Nem vagyok hülye. Kint akarom megvárni - mondtam - De egyébként neked semmi közöd hozzá...
- Tévedsz. Egyébként kint se várd... Kint van Mari...
- Mit keres már megint itt? - dühöngtem.
- Én hívtam meg. Jobb ha most hazamész, Izaya. És nehogy megint szerenádot adj neki...
- Erről mégis honnan tudsz? - kérdeztem egyre dühösebben.
- Többet tudok, mint ahogy azt te gondolod. Jobb ha elmész. Higgy nekem.
- Ne szólj bele, hogy mit csinálok. Semmi közöd hozzá - és elviharzottam.
Amint kiértem, láttam, hogy igazat mondott... Mari odakint várt rá... Elbújtam az épület mögött, és vártam... Nem sokkal később kijött Shiki, Natsuko és az előző két lány... Hallottam, hogy Natsuko bemutatja őket egymásnak, majd elindulnak.... Ismét követtem őket... megint Shiki házához mentek... Már teljesen úgy érzem magam, mint egy rabló pandúr... Kezd kissé zavarni... Odakint vártam... Mari ismét itt maradt, de Natsuko a másik két lány kíséretében hazafelé indult... Ez így nem lesz jó... Kicsit közelebb mentem... Látom és hallom is, hogy Natsuko-nak csörög a telefon... De a csengőhangja... az a mi egyik számunk... mégis honnan? Hát persze... Shiki... Felveszi... nem hallom, hogy mit mond.. De hirtelen hátra fordul.. Basszus, szerintem meglátott... Elindul visszafelé.. Most már tuti, hogy meglátott... Láttam az árnyékát... Itt van...
- Izaya...kun... Itt vagy? - lépett egyre közelebb, kezében még mindig ott volt a telefon...
Már nincs mit tenni.. úgyis tudja, hogy itt vagyok.. Jobb ha megmutatom magam...
- Yo - köszöntem - Jó a a szemed, ügyesen kiszúrtál.. Pedig meg akartalak titeket ijeszteni - hazudtam nevetve.
- Ne gyerekeskedj, gyere, csatlakozz te is hozzánk - kapta el ezúttal ő a csuklóm, majd szinte szó szerint belökött két új barátnője közé, ő pedig elénk sietett, hogy mutassa az utat.
Mégis mit képzel ez a lány... Nem ezek miatt a bigék miatt vagyok itt, hanem miatta... Ő meg még csak rám se hederít.... Hallottam, hogy beszéltek hozzám, de nem értettem mit.. csak Natsuko-t figyeltem... Ekkor jöttem csak rá, hova is megyünk... Natsuko házához.. Megérkezve, éppen beléptünk volna, amikor ez a két bige belökött engem az ajtón....
- Mi most elmegyünk - mondta az egyik.
- Nem akarunk titeket zavarni. Izaya nem minket, hanem téged követett Natsuko-chan - mondta a másik.
- Jó szórakozást - mondták egyszerre majd eltűntek.
Mi ketten egymásra néztünk, és csak ekkor jöttem ré, hogy ott maradtunk ketten egy üres házban késő este...
Ismét megszűnt a világ.. Csak Izaya létezett és a zenéje... Már nem hallottam a mellettem sikítozó lányokat se... Úgy éreztem, hogy Izaya csak nekem énekel.. Észre se vettem, máris véget ért a koncert... 2 lány állt mellettem, és hozzám beszéltek... A banda közben már le is vonult a színpadról... A lányokhoz fordultam.
- Oh, bocsánat... mit is mondtatok?
- Azt mondtuk, hogy úgy tűnt, mintha Izaya csak neked énekelt volna - mondta az egyik.
- Milyen kapcsolatban vagy vele? - kérdezte a másik.
- Izé.. egy iskolába járunk - mondtam zavartan.
- Komolyan? De szerencsés vagy... Akkor az egész bandát ismered, ugye?
- Igen...
- Oh bocsi... elfejtettünk bemutatkozni... A nevem Ayame - mosolygott rám.
- Az enyém pedig Sadako - mosolygott rám a másik is.
- Sziasztok, én Natsuko vagyok.
- ÉS gondlom akkor neked Izaya a kedvenced, ugye? - bólintottam - Az én kedvencem Reiko...
- Az enyém meg Shiki - mondta Ayame.
- Szeretnétek találkozni Shiki-vel?Azt talán el tudom intézni.. de Reiko-nál nem ígérhetek semmit... - mondtam kissé megszeppenve.
- Komolyan? El tudod intézni? - fogták meg mind a ketten a kezem.
- A-azt hiszem - mosolyogtam rájuk.
Mind a ketten a nyakamba ugrottak, majd amikor elengedtek odamentem Shiki-hez...
- Látom szereztél pár barátot - fogadott.
- Nos.. igen... Szóval azt szeretném kérdezni, hogy ...
- Találkoznék-e velük? - kérdezte...
- I-igen.. ezt még meg kell szoknom - nevettem el magam.
- Nyugi hamar megszokod, ha velem vagy - ölelte át a vállam, majd odamentünk a lányokhoz.
A lányok hitetlenkedve meredtek ránk, majd ujjongva fogadták Shiki-t... Nem sokkal később kimentünk, odakint pedig Mari várt minket... Gyorsan bemutattam őket egymásnak, majd Shiki felajánlotta, hogy menjünk el hozzá egy kicsit beszélgetni... A lányok persze rögtön belementek, ezért nem volt ellenvetés... Shiki-hez felérve megittunk egy üdítőt és a bandáról beszélgettünk... Körülbelül 2 órát lehettünk ott, amikor a lányok azt mondták, hogy menjünk át hozzánk.... Mari ismét ott maradt Shiki-nél, a lányok pedig belém karoltak, és elindultunk.... Egyszer csak hallom, hogy csörög a telefonom... Shiki volt az...
- Szia, mi történt? - vettem fel a telefont.
- Csak gondoltam szólok, hogy Izaya megint hozzád tart... Mögöttetek van nem sokkal... Lepd már meg a nevemben.. Na szia - azzal letette.
Megálltam, és hátra néztem... Lassan elindultam visszafelé.. Láttam, hogy valami megmozdul az árnyak között...
- Izaya...kun... Itt vagy? -léptem még közelebb az előbbi árnyhoz.
- Yo - köszöntem - Jó a a szemed, ügyesen kiszúrtál.. Pedig meg akartalak titeket ijeszteni - nevetett rám.
- Ne gyerekeskedj, gyere, csatlakozz te is hozzánk - kaptam el a csuklóját, és a lányokhoz vittem.
A lányok persze rögtön lecsaptak rá.. Én előre mentem, hogy vezessem őket... Igazából nagyon zavarban voltam.. És zavarom csak fokozódott, amikor tudatosult bennem, hogy Izaya éppen hozzánk tart... Pár perc alatt megérkeztünk...kinyitottam zajtót, azonban ekkor a lányok belökték hozzám Izaya-t...
- Mi most elmegyünk - mondta Sadako.
- Nem akarunk titeket zavarni. Izaya nem minket, hanem téged követett Natsuko-chan - mondta Ayame.
- Jó szórakozást - mondták egyszerre majd eltűntek.
Ez nem lehet igaz... Én most akkor egyedül maradtam Izaya-val egy teljesen üres házban? Ilyen nincs.....