"Egy angyal csókja a mennybe repíthet"
Ezt nem hiszem el... olyan közel van... Előbb az ajkaira néztem, majd a szemébe... Megrettentem... Szinte halálfélelem tükröződött szemében... Tehát ennyire utál? Ezt nem hiszem el... Becsuktam a szemem, vettem egy mély levegőt, majd felültettem mindkettőnket... Láttam, mennyire megleptem ezzel... Felálltam az ágyról, majd elindultam kifelé... Vissza se néztem... Nem mondtam semmit... Csak némán akartam távozni, mintha ott sem lettem volna, mintha ez az egész meg se történt volna... Le a lépcsőn, már a cipőmet húztam, amikor meghallottam a futó lépteket a lépcsőn...
- Elmész? - kérdezte könnyes szemekkel.
- Későre jár... - mondtam halkan - Ideje hazamennem.... Sajnálom, ha valami olyat tettem...
- Dehogy is... nem tettél semmit.. - kiáltotta.
Láttam, hogy csak egy kissé meglepődött... Tehát nem fél tőlem.. Annyira örülök... Úgy éreztem, mintha egy hatalmas kő esett volna le a szívemről... Egy sóhaj kíséretében odaléptem hozzá, és a homlokára nyomtam egy puszit...
- Jó éjt, holnap találkozunk a suliban - azzal kimentem az ajtón.
Próbáltam nem kimutatni az érzelmeim addig, amíg látótávolságon kívül nem kerülök... Befordultam az egyik sarkon, és arcomhoz kaptam a kezem... Éreztem, hogy teljesen vörös vagyok... El se hiszem, hogy megtettem... Elindultam hazafelé... bár tudtam, hogy hiába... úgyse fogok tudni aludni ezek után... Hazaérve bementem a szobámba, és ledobtam magam az ágyra... Próbáltam aludni, de nem tudtam...várható volt... Kiültem az ágy szélére, és kezembe vettem a gitárom... Egy új számot írtam... Egy szerelmes dalt... Elmondani nem tudom, mennyire boldog voltam... Szinte repültem... Pár perc alatt összeállt a szám a fejemben... és a szöveg is... És támadt egy remek ötletem... Megmutatom majd Natsuko-nak, és a legközelebbi fellépésem előadhatnánk mi ketten, mint záró számot... Alig várom, hogy holnap elmondhassam neki! Gyakorolni kezdtem... minél jobb akartam lenni, hogy méltó legyek hozzá... Amikor visszatértem a "jelenbe", már reggel volt... Gyorsan leraktam a gitárt, és elkészültem... Még épp időben, nem sokkal később a fiúk már csengettek is... Kivételesen az ajtón mentem ki... vigyáznom kellett a gitáromra és a kottákra... A fiúk persze meg is lepődtek ezen...
- Nocsak... mi történt? Most nem a tetőn át jössz? - kérdezte Reiko.
- Bocsi, de nem siethetnénk egy kicsit... van egy kis dolgom a suliban...
- Neked? Dolgod? A suliban? Mégis mi? - nevetett Hatashi.
- Csak nem azzal a kiscsajjal találkozott? - bökött oldalba Reiko.
- Csak nem az a lány, aki Mari-val szokott lógni - csodálkozott Hatashi.
- A neve Natsuko - kiáltottam - És igen, vele akarok beszélni...
- Nocsak, nocsak... hát akkor nem kell sietned... - hallottam Shiki hangját.
- Ezt hogy érted? - fordultam hátra, és ekkor láttam csak, hogy Shiki, Mari és Natsuko mögöttünk állnak...
Ezt nem hiszem el... Mégis mit keresnek ők itt? És Natsuko? Jaj ne... engem nézz... és a tegnap este.... Éreztem, hogy elvörösödök, ezért gyorsan elfordítottam a tekintetem... A fiúk persze csodálkozva néztek ránk.. nem értettek semmit... Nem csoda... néha sem saját magam....
Annyira... közel.. vagyunk... Szinte bármelyik pillanatban megcsókolhat... Bárcsak megtenné... De úgyse fogja... Ugyan úgy, ahogy eddig mindig elengedte a kezem... Már előre féltem a pillanattól, amikor egyszer csak ellők majd magától... Rám nézett... csak ennyi kellett... Vett egy mély levegőt, majd mind a kettőnket felültetett... Ő felállt az ágyról, majd szó nélkül kiment... Én összeroskadva ültem az ágy szélén...
- Miért? - kérdeztem, és könnyek gyűltek a szemembe - Miért nem tudja megérteni az érzéseim??
Hallottam, ahogy lefelé megy a lépcsőn... Meg kell állítanom... Meg kell tudnom, hogy miért csinálta ezt... Gyorsan utána kell mennem... Letöröltem könnyeim, és utána siettem... Szinte hármasával vettem a lépcsőfokokat... Amikor leértem, láttam, hogy már indulásra készen áll az ajtóba... De most engem figyel... Odasiettem hozzá...
- Elmész? - kérdeztem könnyes szemekkel.
- Későre jár... - mondta halkan - Ideje hazamennem.... Sajnálom, ha valami olyat tettem...
- Dehogy is... nem tettél semmit.. - mondtam, és elindultam felé, de egy lépés után azonnal meg is álltam.
Nem mertem tovább menni... Az egész ostoba szituáció az én hibám volt... El akartam neki mondani, hogy mennyire sajnálom, és hogy mennyire rosszul érzem magam miatta, de nem tudtam.. Egyetlen hang se jött ki a torkomon... Csak álltam ott némán, egyik kezem felemelve... Esküszöm úgy éreztem magam, mint egy ostoba romantikus anime béna főszereplője... Ekkor sóhajtott egyet, odalépett hozzám, és a homlokomra nyomott egy puszit...
- Jó éjt, holnap találkozunk a suliban - azzal beleolvadt a sötét éjszakába.
Térdeim elgyengültek... erőtlenül estem a földre... Úgy dobogott a szívem, azt hittem kiugrik... Nem tudom meddig ülhettem ott a földön... De amikor legközelebb pontos képem volt arról, hogy ki vagyok... és hogy hol vagyok... akkor már csörgött az ébresztőm... de ekkor már az ágyam szélén ültem, és a homlokom fogtam... Kábultan fordultam az ébresztő felé, és elszörnyedve vetem tudomásul az idő múlását... Visszazökkentem a valóságba és indultam készülni... Amikor kiértem az ajtón, a Shiki-Mari páros fogadott...
- Jó reggelt, Natsuko - nevetett rám Mari, és megölelt.
- Na lányok ,akkor indulhatunk? Teszünk egy kis kitérőt még suli előtt! - mondta Shiki, és elindult a sulival ellenkező irányba.
- Mégis hova? - néztem rá csodálkozva.
Mari elkapta a karom, majd Shiki után vonszolt. Elindultunk, és én sajnos csak későn jöttem rá, hogy hova is tartunk...
- Nocsak... mi történt? Most nem a tetőn át jössz? - hallottam a hangokat.
- Bocsi, de nem siethetnénk egy kicsit... van egy kis dolgom a suliban...
- Neked? Dolgod? A suliban? Mégis mi? - nevetett egy másik hang.
- Csak nem azzal a kiscsajjal találkozott?
- Csak nem az a lány, aki Mari-val szokott lógni...
- A neve Natsuko - kiáltottam - És igen, vele akarok beszélni...
- Nocsak, nocsak... hát akkor nem kell sietned... -szólalt meg mögöttem Shiki.
- Ezt hogy érted? - fordult hátra, és egyenesen rám nézett...
Mélyen a szemembe nézett, majd láttam, hogy elpirul, és elfordítja a fejét... Tehát sajnálja a tegnapi estét... remek.... már megint valami rosszat tettem...