"A zene összehozza az embereket"
El se hiszem, hogy tényleg megtettem.. este nem tudtam aludni...Úgy döntöttem, nem várom be a fiúkat, hamarabb megyek suliba... Kivételesen az ajtón át mentem.. De előbb még kiraktam nekik egy üzit, hogy leléptem... Felraktam a fejhallgatóm, és az egyik intrónkat hallgattam... A világ zaja körülöttem megszűnt... Kezem zsebembe tettem, és görcsösen szorítottam azt a jegyet, amit Natsuko-nak szánok... Amint beértem a suliiba, ledobtam a cuccom a padomra, majd felment a tetőre.. Onnan látom majd, ha megérkezik Natsuko... Vártam.. csak vártam... Egyszer csak megláttam őt... Elmosolyodtam.. öröm áradt szét rajtam.. De amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment, amikor megláttam, hogy kivel van...
- Shiki - morogtam magam elé...
Ugyan úgy jöttek ma, mint ahogy tegnap elmentek... Ezt nem hiszem el... Tehát a tegnapi felesleges volt? Őt mégis csak Shiki érdekli? De nem.. az nem lehet.. Nem számít... a jegyet akkor is oda kell neki adnom! Lesiettem a tetőről, és még az osztályterem előtt találkoztam velük.
- Natsuko-chan, ráérsz egy pillanatra - szóltam oda neki.
Ő Mari-ra és Shiki-re nézett előbb... Mind a kettő bólintott, és csak azután nézett rám...
- Egy kicsit még ráérek - mondta fejét lesütve.
Elkaptam a csuklóját, és magam után húztam. Ismét nem tanúsított ellenállást.... Felvittem magammal a tetőre, de nem engedtem el a kezét, hanem szembe fordítottam magammal...
- Mondd csak, miért császkálsz Shiki-vel minden felé?
- Csak segít nekem valamiben - magyarázta zavartan...
- Mégis miben? - kérdeztem de nem válaszolt.
Remek.. már csak ez hiányzott. most már csak nem is válaszol... Mindegy vettem egy mély levegőt, majd elővettem a jegyet a zsebemből és a másik kezébe nyomtam...
- Tessék. A jegy a ma esti koncertre - láttam, hogy amint ránéz a jegyre, felcsillan a szeme.
- Köszönöm, Izaya-kun. Már nagyon várom - mosolygott rám.
- Reméltem is. De tégy meg nekem egy szívességet. Na hagyd, hogy Mari átöltöztessen, vagy ilyesmi - és mindketten nevetni kezdtünk.
Visszaindultunk a termek felé... Most sajna nem ugyan ott voltunk... De nem számított.. mert tudtam, hogy este újra láthatom őt... Gyorsan teltek az órák, és amikor újra észhez tértem, már a klubban álltam a színpadon a srácokkal.. A főpróbán voltunk.. Még fél óra, és kezdődik a koncert.... El se hiszem...
- Hé, Izaya... minden rendben? - szól Reiko.
- Persze, semmi gond. Na akkor még egyszer próbáljuk el srácok.
- Oksa- szólt Hatashi, majd mutatta az ütemet.
Egy gyors próba, majd le a színpadról.. Gyors ruhacsere, és már itt is voltak a rajongók... Felmentünk a színpadra... Izgultam.. az első fellépésünk volt ekkor közönség előtt.. .ráadásnak fizetős.. De ekkor megpillantottam Natsuko-t az első sorban, és a tömeg megszűnt körülöttünk... Csak mi ketten léteztünk...
Nem tudtam aludni.... Olyan hevesen vert a szívem... Féltem, hogy még a végén kiugrik a helyéről... Előkerestem a telefonom, és felhívtam Shiki-t... Szinte rögtön felvette a telefont...
- Szia, Natsuko-chan, mi a baj?
- Ööö, szia... Izé.. Az előbb itt volt Izaya-kun...
- Komolyan? Az az ostoba... és mi történt?
- Hát izé.. hogy is mondjam... Az ablakom alatt énekelt és gitározott...
- Tehát szerenádot adott neked...
- i-igen.. azt hiszem... - dadogtam.
- Látod, mondtam, hogy nincs mi miatt aggódnod. Érdekled őt...
- Azt kérdezte tőlem, hogy holnap elmegyek-e a koncertre...
- És te mit mondtál?
- Azt, hogy elmegyek... Annyira szeretem a zenéteket..
- A zenénket szereted, vagy Izaya dalait... - nem tudtam válaszolni... - Jól van, nem kell válaszolnod, értem én... Semmi baj... Figyelj, ne aggódj most emiatt. Menj, igyál meg egy pohár meleg tejet, és feküdj le aludni...
- De..
- Ne aggódj, a heves szívverésed is hamarosan lecsillapodik..
- Mégis honnan....
- Nem fontos. Jó éjszakát, Natsuko-chan - és lerakta a telefont.
Ezt nem hiszem el... Gondolatolvasó, vagy mi? Na mindegy.. megfogadtam a tanácsát.. bejött... Tényleg hamar elaludtam. Amikor reggel éppen indulni akartam, odakint nem Mari nem egyedül várt rám.... Shiki is vele volt... Gyorsan kisiettem, majd köszöntem mindkettőjüknek.... Az úton ismét az ő közös gyermekkorukról hallgattam sztorikat... Egyre szórakoztatóbbak voltak ők ketten, így együtt... Beértünk a suliba, de a terem előtt Izaya állított meg engem...
- Natsuko-chan, ráérsz egy pillanatra - szólt oda nekem.Én Mari-ra és Shiki-re nézettem előbb... Mind a ketten bólintottak, hogy menjek nyugodtan... Ezután Izaya-ra néztem, de ekkor eszembe jutott a tegnap este... és rögtön zavarba jöttem...
- Egy kicsit még ráérek - mondtam fejem lesütve.
Elkaptam a csuklómat, és maga után húzott. A tetőre vitt fel... de nem engedte el a kezem, hanem szembe fordított magával..
- Mondd csak, miért császkálsz Shiki-vel minden felé? - kérdezte dühösen.
- Csak segít nekem valamiben - magyaráztam zavartan...
- Mégis miben? - kérdezte de nem válaszolhattam.. nem tudhatja, hogy abban segít, hogy ő ne felejtsen el engem...
Láttam, hogy egy kissé dühös lesz.. majd benyúlt a zsebébe, elővett egy jegyet, és belenyomta a másik kezembe...
- Tessék. A jegy a ma esti koncertre - ránéztem a jegyre, és elárasztott a boldogság...
- Köszönöm, Izaya-kun. Már nagyon várom - mosolyogtam rá.
- Reméltem is. De tégy meg nekem egy szívességet. Na hagyd, hogy Mari átöltöztessen, vagy ilyesmi - és mindketten nevetni kezdtünk.
Visszamentünk a terembe, s az órák csak úgy repültek egymás után... Nem kellet sok idő, és eljött a koncert ideje.. Annyira izgultam, hogy más nem is érdekelt... A koncert előtt egy 10 perccel értem oda... Elfoglaltam a helyem az első sorban, és nem sokkal később a fiúk feljöttek a színpadra.... Amint megláttam Izaya-t, minden izgalmam elszállt, és már csak ő létezett...