"Kívülállóként az ember néha többet lát..."
Mari ismét itt maradtál nálam.. Kezd ez ismét szokássá válni.... Akár gyerekként... Minden egyes alkalommal, amikor történt valami, ami rosszul érintette, vagy éppen a szülei elől akart meglógni, mindig engem keresett fel... Tőlem várt vigasztalást... Annak idején csak én ismertem ezt az elesett, szeretetre szoruló énjét... Azt hiszem, az idő tájt szerettem bele... Különlegesnek éreztem magam... De középiskolába mentünk, és ők egymásra találtak Natsuko-val... egyre kevesebbet beszéltünk, majd a suliban se találkoztunk, szinte sose... De most... hála Natsuko-nak, és annak a megszállott Izaya-nak, ő ismét mellettem van... Ezért hálával tartozom nekik....
- Hé, figyelsz te egyáltalán? - kérdezte, miközben a szemem előtt hadonászott.
- Öööö, persze, bocsesz.. Kicsit elkalandoztam...
- Nocsak.. min járt az eszed? - kérdezte.
- Azokon az időkön, amikor mindig összeverekedtünk.... - mondtam, és a távolba meredtem a hatás kedvéért.
- Amikor mindig elvertelek? - kérdezte nevetve.
- Muszáj volt ez felhoznod? Már csak emlegetésre is sajog mindenem - dörzsöltem meg a karom.
Ő nevetve belém öklözött egyet, majd visszatért a gitáromhoz... Játszani próbált rajta... Még csak nem rég kezdtem el tanítani, de egész gyorsan fejlődik... Mögé ültem, és hátulról átkarolva megfogtam a két kezét...
- Nem jól csinálod már megint.... Ezt a kezed így - tettem helyére az ujjait -, ezt pedig így - mutattam.
Láttam az arcán, hogy mennyire koncentrál.. Ilyenkor volt a legédesebb... Megpróbálta ismét eljátszani az előbbi hangot, és amikor tisztán sikerült neki, egy hatalmas mosollyal arcán fordult felém.
- Nézd Shiki. Sikerült - nevetett.
- Mondtam én, hogy csak oda kell figyelned. Na akkor most próbáld meg eljátszani ezt a szakaszt - mutattam a kottán egy részre.
Ő céltudatosan bólintott, majd helyére igazította kezeit, és játszani kezdet.. Már sokat fejlődött... Csak 2 hangot tévesztett el...
- Remek. Egyre jobb vagy - mondtam.
- Ez a te érdemed- vigyorgott.
- Ez igaz.. nélkülem semmit se tudnál.. gyermekként is így volt.. akár mibe kezdtél bele, mindig előbb hozzám rohantál...
- Ez nem is igaz! Te lógtál mindig a nyakamon! - kiáltotta zavartan.
- Oho... persze.. kérdezzünk csak meg valakit, hogy mit is hajtogattál mindig... Valami ilyesmi volt? "Ha nagy leszek, csak én lehetek Shiki felsége, Senki más!"
- Fog már be, te ostoba- rontott nekem, és próbálta befogni a szám.
Következett egy sor birkózás, majd amikor kifulladt, rá mosolyogtam...
- Na jó elég legyen. Inkább gyakoroljunk tovább... Figyelj, játszd el utánam - vettem kezembe a másik gitárom, és elkezdtem játszani egy kezdő akkordot...
Shiki gitárján próbáltam játszani.. Nem rég kezdett el tanítani.... Ugyan Natsuko is tud gitározni.. De még hogy! De tudom, hogy már így is nagy fejtörés vagyok neki, ezért inkább Shiki-t kértem meg, hogy tanítson... Azt mondta, hogy egész jól haladok, és gyorsan tanulok... Igazság szerint, ha már jól haladok a tanulással, rá akarom venni Natsuko-t, hogy alapítsunk egy bandát... Ha jól emlékszem azok a lányok, akikkel találkoztunk a koncerten, az egyik basszeros a másik meg dobos... Én lennék a másik gitáros, Natsuko meg az énekes... Olyan jó lenne... A végén még lehet, hogy összeállnánk Shiki bandájával... Bár... ha Izaya és Natsuko egy pár lesz, a lányoknak meg Shiki és Reiko tetszik.. akkor nekem maradna Hatashi... NA AZT MÁR NEM! Azzal a hülyével én össze nem állok! Ha meg hangszer alapján nézzük, az én párom Shiki lenne... NEM! Ez se jó... ő egy gyerekkori barátom.. nem úgy gondolok rá, mint egy pasira... ÁÁÁÁ, én abból a bandából senkivel se járnék.. Na de mindegy, most nem kell ezen agyalnom... Messze van ez még... Na akkor vissza a gyakorláshoz... De egy pillanat... Shiki is elbambult...
- Hé, figyelsz te egyáltalán? - kérdeztem és a szeme előtt hadonásztam.
- Öööö, persze, bocsesz.. Kicsit elkalandoztam...- Nocsak.. min járt az eszed?
- Azokon az időkön, amikor mindig összeverekedtünk.... - mondta, és a távolba meredt.
- Amikor mindig elvertelek? - kérdeztem nevetve.
- Muszáj volt ez felhoznod? Már csak emlegetésre is sajog mindenem - dörzsölte meg a karját, arcán egy mosollyal.
Csak a hecc kedvéért beleöklöztem egyet a vállába, majd újra kézbe kaptam a gitárt... Megpróbáltam eljátszani rajta az előbb gyakorolt akkordot... De nem ment... Ő mögém ült, és hátulról megfogta mind a két kezem, hogy segítsen...
- Nem jól csinálod már megint.... Ezt a kezed így - tette helyére az ujjaim -, ezt pedig így - mutatta.
Koncentráltam, hogy ezúttal biztosan sikerüljön jól eljátszanom. Amikor elengedte a kezem, megpróbáltam. SIKERÜLT! Hibátlanul eljátszottam. Ó, je! Király vagyok.
- Nézd Shiki. Sikerült - nevetettem rá.
- Mondtam én, hogy csak oda kell figyelned. Na akkor most próbáld meg eljátszani ezt a szakaszt - mutattam a kottán egy részre.
Bólintottam, tanulmányozni kezdtem a kottát, majd a megfelelő helyre raktam a kezeimet. Játszani kezdtem... Figyelmesen, hogy minden hang tiszta legyen, és a helyére kerüljön.. egész jól ment.. De tényleg!
- Remek. Egyre jobb vagy - mondta.
- Ez a te érdemed - kacsintottam rá.
- Ez igaz.. nélkülem semmit se tudnál.. gyermekként is így volt.. akár mibe kezdtél bele, mindig előbb hozzám rohantál...
- Ez nem is igaz! Te lógtál mindig a nyakamon! - kiáltottam zavartan, de tudtam, hogy valójában igaza van.
- Oho... persze.. kérdezzünk csak meg valakit, hogy mit is hajtogattál mindig... Valami ilyesmi volt? "Ha nagy leszek, csak én lehetek Shiki felsége, Senki más!"
- Fog már be, te ostoba- raktam le a gitárt, és neki ugrottam, hogy végre elhallgattassam.
Próbáltam befogni a száját, aminek az lett az eredménye, hogy mint a gyerekek, birkózni kezdtünk.. Nem kellet sok idő, hogy lihegve hagyjuk abba... Mindketten jó erőben voltunk... Ő pedig rám mosolygott
- Na jó elég legyen. Inkább gyakoroljunk tovább... Figyelj, játszd el utánam - vette kezébe a másik gitárját, és elkezdett játszani egy kezdő akkordot...